Huhú, nagyon király tavaszi szünetem volt ám itt! Mármint nem itt, Belgiumban, hanem ott, Brémában! Illetve itt volt a szünet, én meg ott voltam. Mivelhogy meglátogattam Istit. De ezt nem teregetem ki részletesen az interneten, majd élőben elmesélem/elmeséljük annak, akit érdekel. (Egy-két képet azért feltöltök!)
Hanem, amiről most inkább mesélnék, az a cserkészet! A fogadó családomnál mindenki cserkész, beleértve a szülőket is (kb. mint nálunk otthon), és beálltam én is ideiglenesen a csapatba, mint tiszteletbeli tag. Nagyon-nagyon sok a különbség a magyar cserkészethez képest! Például a fiúk és a lányok külön rajt alkotnak, és majdnem minden programot így, szeparáltan szerveznek. Én a kicsiknél vagyok, a második legkisebb korosztálynál. Nagyon cukik, de félelmetesen elkényeztetettek. Ami a leges-legdurvább, hogy amikor portyára megyünk, a szülők viszik ki kocsival a gyereküket!!! Fel sem merül, hogy valakinek esetleg gond lehet akár a benzin, akár a több órás út. Itt mindenki mindenhova mindig kocsival megy, kocsival viszi a gyerekét. Szörnyen nagy forgalmi dugók vannak, és rengeteget írnak az újságok a belgiumi légszennyezettségről. A tömegközlekedés pedig katasztrofális, átszállással jutok csak el az egyetemig, és van, hogy több mint két óra az út, ha éppen olyankor végzek, amikor nincs rögtön járat, és várnom kell másfél órát… Kocsival 20-25 perc, amikor egy barátnőm el tud vinni magával.
Visszakanyarodva a cserkészethez eme kis kitérő után… Ugyan olyan őrültek, mint a franciák: rövidnadrágot hordanak az inghez! Nem ám azt a térdig érős fajtát, hanem a nagyon minit! Télen felvesznek alá egy harisnyát, de sokan csak nejlont! Hú, megfagyok, ha csak rájuk gondolok. De úgy általában véve nem igazán szoktak fázni a belgák. Az uszodában fizetős a hajszárító, és rajtam kívül szerintem senki nem használja. :) Elég furcsán is érzem magam, amikor sorra mennek ki az emberek, és mindenki megbámul, mintha bűnt követnék el! Egyszer kísértem hospitáláskor egy osztályt úszni, és ott meg egyáltalán nem is volt hajszárító. Szóval itt a vizes haj a divat… Meg mindig a földre ülünk, csak úgy minden kabát, pokróc vagy polifoam nélkül, a hideg kőre. Mármint ők, én képtelen vagyok. Vagy teszek valamit magam alá, vagy állok. Meg ami még furcsa nekem, hogy részben tök igénytelenek, részben meg túl igényesek. Elképzelhetetlen, hogy felvegyék a leesett gumicukrot, még ha tiszta helyre esett is (ja igen, folyamatosan gumicukrot eszik itt mindenki), de egész hétvégén, három napon keresztül ugyanazt a ruhát hordani nem gond…
Ezek voltak a furcsaságok. Ami tök jó, hogy itt is rengeteget játszunk, és sokat mozgunk. Sok új játékot tanultam, és én is tanítottam már nekik párat. Olyan is akadt, amit ők is és én is ismertem. Elég sok időt elvesz a cserkészet, de hasznos, mert francia nyelvi közegben vagyok (még internet sincs, hogy magyarul írjak/olvassak levelet), és jól érzem magam. Szóval megéri.
Egyéb kirándulások: Múlt hétvégén a fogadó családom elvitt megmutatni Brüsszelt. Pontosabban Brüsszelből megmutatni mindent, ami egy napba belefér. Atomium, Cathédrale Saint-Michel, Grand Place, Manneken Pis (természetesen), királyi palota és egy katonai múzeum kilátóval. Ezek közül sokat csak kívülről csodáltunk meg. De nagyon klassz volt! Olyan figyelmes ez a család, hogy ilyen programokat szervez a kedvemért! Múlt hétfőn pedig Spa-ba mentem (ez egy város) két erasmusos barátnőmmel az ottani termálvizes fürdőbe, és visszafele sétálgattunk kicsit Liège-ben. Már csak egy hónapot maradok, úgyhogy ki kell használnom az adandó lehetőségeket.
A tanítási gyakorlatról is szuper élményeket szerzek, de az még folyamatban van, majd jövő héten mesélek róla.
(Újabb képek a galérián!)
U.i.: És ez úton szeretném megragadni az alkalmat, hogy egy rendkívül különleges és elképesztően fantasztikus honlapot ajánljak mindenki figyelmébe: https://uniquitchen.com/